autumn mid term holiday

Egyszerűen sose jutok el odáig, hogy írjak ide valamit is.
A szomszéd lánykák, Sophie és Jessica átjöttek, addig is le vannak foglalva a gyerkőcök, szóval itt a tökéletes alkalom pötyögni egy keveset.
A héten mid/half term holiday van, vagyis a félév közepe, és jár a hét szabi a suliban... Persze, ez tök olyan, mint otthon az őszi szünet, ami általában egy hetes, mint most is, de valahogy itt kicsit fellengzősebbnek tűnik ez a szünet. Nem tudom megfogalmazni, hogy miért, de az, és kész :D
Deminek továbbra is volt óvoda a héten, hálistennek! Kanyin pedig egész héten itthon volt velem. Néha amúgy az idegeimre tud menni, mert ő mindig mindent jobban tud... Dehát Istenem, nevelés alatt áll, előbb-utóbb majd csak látszik rajta :D
Tegnap volt Halloween. Már nyár vége óta nyomták a boltokban a halloween-i díszeket, kiegészítőket, kosztümöket, mindent, ami az ünneppel kapcsolatos. Tegnap este előbb végeztem a szokásosnál, és kimentünk sétálni Isabellel, hostanyám barátnőjének az au pairjével. Rengeteg ház agyon volt aggatva halloween-i díszekkel, lámpásokkal, tökökkel, és rengeteg gyerek volt az utcákon jelmezekben, tök alakú/mintájú vödrökkel, zsákokkal, zacskókkal. Tényleg mint a filmekben. Itt-ott még kosztümbe bújt szülőt is láttunk. Az iskolákban viszont nem ünneplik így, tekintettel lévén a más "vallásúakra". Múlt hét pénteken, az utolsó tanítási napon szünet előtt volt egy Halloween Disco a gyerekeknek, mindenki jelmezben ment aznap iskolába, még a tanárok is. Így kicsit nem értem, hogy akkor miért hangsúlyozták annyira, hogy az iskolában nem ünneplik, csak tartanak egy ilyen diszkót a gyerekeknek, amikor mindenki ezen a témán lógott egész nap. Mindegy, már csak annyit mondok erre, hogy: angolok....

Akárki akármit is mond amúgy, a Halloween jó buli. Személy szerint mindig is oda voltam érte, bár ez valószínűleg aberrált természetem miatt van, odavagyok az ilyen kísérteties, ijesztgetős dolgokért, töklámpásokért, denevér-pókháló-boszorkány-feketemacska-csontváz-szellem stb díszekért, mindenért.
A hostcsaládom amúgy hithű keresztény, ők nem tartanak Halloweent. A gyerekeknek Hallelujah-party volt Halloween helyett... Kanyin nagyon sokszor próbált erről beszélgetni velem, de miután elmesélte, hogy ez náluk felváltja a Halloweent, meg hogy képzelik, hogy ilyen létezik egyáltalán és a vallásuk ellen van, blabla. Persze, meghallgattam, másképp látják a világot, mint mondjuk én, de amikor már mindenáron rám akarja erőltetni bárki is a saját nézeteit, akkor azért kicsit felmegy bennem a pumpa. Számtalanszor próbált belekezdeni Kanyin a témába, de mindig lepisszegtem, hogy én erről nem szeretnék többet beszélni. Egyszerűen nem érti meg. Mindegy, ráhagyom. Hostanyám amúgy 1-2szer bepróbálkozott beszélgetni a vallásról, de gyorsan letudtam a dolgot, mondván nem szeretek erről beszélni (ami igaz is). Azóta nem is kérdez efelől, amiért nagyon hálás vagyok.
Amúgy november elsején itt is "Mindenszentek napja" van, de nem annyira fontos, mint otthon, itt nincs munkaszüneti nap emiatt (sajnos), és nem is tradíció temetőbe járni és mécsest gyújtani.

Amúgy amikor rápillantok a naptárra, hihetetlennek tűnik, hogy már bizony 15 hete itt vagyok, és nincs már 7 hét, és megyek haza karácsonyra :)) Nagyon várom már, de azt is, hogy aztán feltöltődve visszajöhessek. Egyre jobban szeretek idekint, megtaláltam a társaságomat, ráadásul olyanok személyében, akik tudják, hogy hol van Magyarország, nem pedig csak bután néznek rám, amikor válaszolok a "where are you from?" kérdésre. Ugyanúgy átérzik a "kirekesztett" érzést, és legalább annyira "megvetett" népségnek számítanak idekint románként, mint a magyarok. (sőt rosszabb, ahogy észrevettem - bár személy szerint nagyon örülök, hogy nem egy brit társaságba keveredtem elsőre).

Alig várom az estét, már csak 4 óra, és végzek mára és a hétre, aztán pihi ^^ Hétfőtől újra visszaáll minden a rendes kerékvágásba, Kanyin iskolában, hétfőn játszóház Demivel, utána óvodában péntekig ^^

~

Takaróba bekuckózva, forró teával, laptoppal az ölemben, kicsit még kómásan állok neki pótolni. Már több mint egy hónapja nem írtam semmiről, és bizony páran már meg is jegyezték, nem is egyszer, hogy ideje lenne már, no. Most érzem rá az erőt, a késztetést, és nem utolsó sorban, mindig jobb olyat csinálni, amit épp nem kötelező, és valahogy nem vesz rá a lélek, hogy megmozdítsam a hátsó felem, és elmenjek a postáig :3

ŐSZ van, így, szép nagy betűkkel. Aminek kb. külön szentelni fogok egy bejegyzést a közeljövőben, mert annyira-annyira imádom ^^
Idekint se érne senkit meglepetést, itt is esik (mikor nem?!), fúj a szél, hűvös van, köd van, meleg későnyaras napsütés olykor - minden, csak mint otthon. Talán a tavalyi őszhöz képest (ami nem volt épp ősz, hanem kései nyár és gyors átcsapás télbe) - itt az az igazi ősz van :3 Na de nem ömlengek most magáról az évszakról, ez külön bejegyzést érdemel majd, szép őszi képekkel ^^ Talán ez is vesz rá, hogy ezt megírván, kivonszoljam magam a házból, viszem a fényképezőgépet, és csinálok pár képet.

Szóval, ami az elmúlt egy hónapban történt... Most nagyjából összeszedem, lekaparom címszavakban, és még a hétvége folyamán elkezdem őket olvasható bejegyzés formájába önteni, remélem több, mint kevesebb sikerrel.
Volt 2 hétig 6 - azaz HAT gyerekem, extra macerákkal, alváshiánnyal, halomnyi mosogatnivalóval, és takarítanivalóval kiegészítve. Aztán az iskola is elkezdődött, sokkal több szabadidőt adva. Beiratkoztam egy nyelvi kurzusra, heti kétszer járok. Az egyetemi lehetőségekről is elkezdtem olvasgatni, kidekoráltam a szobámat (VÉGRE ^^) belekezdtem a téli ruhatáram bővítésébe ( :3 ), regisztrálófélben vagyok egy kormányhivatali izémizéhoz (ofsted - külön élmény az egész procedúra a tucatnyi papírozással és ujjlenyomattal és áhh.). Megvettem a repjegyem decemberre, visszafelé még mindig nem :D. Bővítem a látóköröm, sokszor ezt erőszakkal, de muszáj, különben főbe lőném magam az itteni dolgok miatt néha :D. Ja és keményen csiszolom a személyiségem. Oh, és el ne felejtsem, közben a náthával küzdök, mert hát nem is lenne ősz az ősz, ha én nem lennék gethás ^^
No, akkor később (remélem még délután) jelentkezek, van jó pár bejegyzésre való anyagom, egyet azért csak összedobok ma. x!

u.i. a Tumblr jó dolog és új megszállottságra leltem benne :3

~Tropical World

Kedden Kanyinnal ketten voltunk itthon. Hostanyám megkért, hogy ha úgy gondolom, menjünk már el a Tropical Worldbe, ne itthon punnyadjunk. Persze, miért ne mennénk, a hely úgyis Roundhay Parknál van, amit már meg akartam nézni régóta egyébként is, na meg akármi is, megyek, ezért is vagyok itt, felfedezni új dolgokat, helyeket. A park a város másik végében van, de van közvetlen busz oda innen, szóval jó dolgunk volt. Ettől függetlenül leszálltunk a belvárosban, elmentünk kajálni a mekibe, ahogy megkért hostanyám. Na egy biztos, itt nem fogok egy pennyt se többet költeni a McDonaldsban. Borzalmas itt a sajtburger, de a krumpli sem olyan jó, mint otthon. Nem viccelek, teljesen más. A burger sósabb, és más íze is van, a krumpli meg halott színű, és nem finom. Sose gondoltam, hogy valaha is megutálhatom a mekis kaját, de itt sikerült. Persze ez nem baj, mivel nem a legjobb dolog a világon, de legalább nem lesz az, mint otthon, hogy bemegyek egy sajtburger menüért, csak úgy. :D

Menet közben találtam két boltot is, amit le kell meóznom a hétvégén, holnap ott kezdek délelőtt :) Ja és láttam a buszról egy magyar boltot, magyar felirattal!!! Holnap oda is bemegyek, kíváncsi vagyok rá nagyon :) Na meg remélem hallok egy kis magyar beszédet, eléggé elszoktam tőle :D Kedden mikor később felszedtük Demit a bölcsiben, az öltözőknél egyszercsak magyar szavak csapták meg a fülem. Egy kedves párt hallottam magyarul karattyolni, közvetlen a hátam mögött. Nagyon nagyon megörültem nekik, annyira bezsongtam, hogy angolul kérdeztem vissza egyszer :D De sajnos ők csak egy barátjuk gyerekét vitték haza a bölcsödéből, és már vissza is utaztak Magyarországra, de attól az élmény még nagy volt :) A gyerkőceim meg csak pislogtak, hogy mit karattyolok, és utána meg kérdezgettek, hogy miről beszéltem :D

Na de vissza a fő témához. Tropical World. A környék gyönyörű. Roundhay Park sokkal szebb és nagyobb, mint gondoltam! Most csak egy részére volt idő, a tavakat meg se néztem, de amit eddig láttam, bőven lenyűgözött. Audreyval mindenképpen fel fogjuk fedezni magunknak a helyet még a nyáron, amíg jó idő van :)
A jegy abszolút nem drága Tropical Worldbe, 2.30 egy gyerek jegy, 3.40 a felnőtt. Mondjuk azt hittem megsülök, olyan rohadt meleg volt bent az állatok végett ugye. De megérte amúgy, nagyon jópofa az egész hely, jól ki van alakítva az egész, és érdekes is :) Na meg rengeteg témát ad fotózáshoz, kifejezetten élveztem a helyet :)

1-2 óra alatt bejárható, persze lehet tovább is bámészkodni, de abban a kegyetlen párás, fullasztó melegben ennyi is elég volt :) Hazafelé Kanyin bealudt a buszon, ami azt illeti én is, mikor felriadtam, azt sem tudtam hol vagyunk hirtelen :D

Ja és ooooolyan nagyon finom karamellát vettem ott, 3 fontért, hogy az csak na... persze rohadt drága volt az a kis zacskó, de életem legjobb karamellája :)
Pár kép: 

Elég fura, hogy most írok, négy óra van még csak, és péntek, amikor mindkét gyerkőc itthon van. De hálistennek a tündéri Jessica és Sophie átjöttek játszani, és elég jól lefoglalják a gyerekeimet, van nyugi kicsit :) Gyorsan kihasználtam ezt az időt egy kis blogolásra, de tovább is állok, kitakarítom a gyerekek szobáját, és akkor nem húzódik el az esti takarítással az idő, hamar tudok aludni :D Szerencsére ha a tévét benyomom, mindenki mint a kisangyal, csendben van, és bámul, nem okoznak bajt, nem kell 2 percenként abbahagynom majd a takarítást, gyorsan letudom :)

~bits and pieces avagy egy hónapja kint.

Ja egyébként! Mentségemre szóljon, hogy miért is nem írtam több mint egy hete. Hétvégén beteg voltam ^^
Csütörtökön elég britnek éreztem magam, és a közelgő viharra nem levő tekintettel pólóban battyogtam haza a bevásárlásból. Na és itt követtem el a nagy hibát, ennek következtében másnap reggel szédülve és rohadtul hátfájósan keltem. Egész hétvégén ki se mozdultam, csak az ágyat nyomtam, és aludtam. Megfáztak a hátizmaim, amik szépen elszorítják az agyba futó ereket, ezért a szédülés. Már nagyon jól van, nincs nagy gond, de folyton ki kell masszíroznom reggelente, hogy ne szédölögjek egész álló nap.
Ja és a fülem 3 hét után úgy döntött, elég a süketelésből, és megjavult, szóval hurrá! Mondtam, hogy nem kell elmenni dokihoz emiatt :D

Na és akkor most pár furcsaságról, amik elsősorban itt a családnál érnek, másodsorban a britek között.

Azt hittem a közlekedést, ha megszokom, minden okés lesz. Nem! Egy hónap után már nagyjából hozzászoktam, hogy jobb oldalra kell nézni előbb, ha át akarok kelni, bár néha fejtörést okoz még. Mostmár lehet megrökönyödnék, ha az otthoni közlekedésben találnám magam hirtelen :D

A konnektor ugye más, és senki se felejt el átalakítót hozni ide, ahogy én tettem :) Amúgy 2-3 fontért dobálják az ember után, én egy sima szupermarketben is láttam már, szóval nem nehéz hozzájutni.

Ha már a konnektornál járunk. A kapcsolók. Minden konnektornál, közvetlen mellette van egy kis kapcsoló, szóval ők nem nagyon ismerik a kapcsolós hosszabbítót, mert van nekik beépítve. (nem tudom, hogy mindenhol ilyen-e, de eddig 3 lakó helyen voltam, mind ilyen volt) Ugyanez vonatkozik a villanykapcsolókra is, amiktől már kissé hülyét kapok, mikor sokadjára is állok előtte és várom a csodát, hogy miért nem kapcsol fel a rohadt lámpa, hiszen felfelé áll a pöcök :D Na szóval az is fordítva van náluk! Nem értem a logikát, de inkább nem is keresem.

A boltok. Igen, a britek is ismerik a nonstop fogalmát, amennyiben az vasárnap 4-5 de legkésőbb hatkor bezár, és csak hétfő reggel nyit ki újra. :D Mellesleg elég frusztráló, hogy vasárnap kb 4 után semmit se tudsz csinálni a városban... Hétköznap általában ilyen 7-8-ig vannak nyitva, egy közeli áruház az 10kor zár, de van egy szupermarket a belvárosban, amiről tudom, hogy 11kor zár hétköznap :D és ott van az éjjel-nappali tesco is, a város másik végén, ami vasárnapot leszámítva 0-24 órás.
Viszont egy abszolút pozitív furcsaság szeplőséknél. A kiszolgálás. Igen, itt is akad bunkóbb fajta, de kutya f.sza az otthoniakhoz képest :) Ja, szó nélkül elpakolják a vásárolt cuccodat az ingyenes szatyrokba, mosolyogva :) és, amit a legjobban szeretek... Nem követ a biztonsági őr a rohadt drogériában. Elég sok embertől hallottam otthon, hogy mindig rákattant a biztonsági őr, és sasolta elég feltűnően. Na velem kb minden egyes alkalommal megesik, ha otthon bemegyek egy Rossmann-ba, vagy DM-be. Itt nem. Békén hagy, mosolyog, ha az utamba kerül véletlenül, és megkérdezi, hogy ne segítsen-e, mert látja, hogy értetlenkedő fejet vágok, de azt is csak akkor, amikor épp elhalad a környékemen, mivel nem követ, nem tudja mindig mindegyik, hogy épp küzdök valamiért, vagy csak ennyire elbambultan bámulok egy sort fél órája. Na ez nem egy nagy szám, de nekem nagyon tetszik :D

Ja meg felejtsem el azt a változatos nyelvet, amit én beszélek, itt a tejszínhabos csokipudingot is joghurtnak hívják, főleg itthon, mert az akkoris joghurtos pohárban van szerintük. Minden amúgy pite, meg puding, aminek semmi köze hozzá, az is. A pékáruknál szintén kiakasztanak. Kifli-zsemle az felejtős, a kenyeret is inkább szeletelve, bezacskózva veszik, ami 4 nap múlva is ugyanolyan rohadt puha is finom, de inkább nem merem elolvasni, hogy mit raknak bele e célból... Na mindegy, már igazán ennék egy friss zsemlés, téliszalámis, tv paprikás, trappista sajtos szendvicset, mert itt semmit se kapok hozzá :DD

Ennyi jut most eszembe a britek hülyeségeiről, most jöjjön a család.

Ugye egy nigériai családnál vagyok. Na, nem a szokásos brit kaját eszik mindig. Vannak bizony tradicionális afrikai  kaják is. De erről írok egy külön postot majd, képekkel... Megéri... :D
Szóval a szagot leszámítva, ami mióta nagyi elutazott, egyre ritkább, hálistennek, és nincs egész napos főzőcske már... azért van pár furcsasága a családnak.

Először is. Sok kaját kézzel esznek. A falra mászok ettől, mert Kanyin még akkoris csak 6 éves, és hát nem erőssége odafigyelni dolgokra, arra meg pláne nem, hogy az olajos, kajás kezével ne fogdossa össze a ruháját, vagy a kanapét. Ja meg ez is, a nappaliban enni, tévét bámulva. Hálistennek sikeresen bevezettem, hogy ha én vagyok velük, akkor bizony a konyhában esznek, tévé nélkül, és máris hamarabban fejezik be, és máris nincs annyi sikálnivaló, se söpörnivaló a szőnyegről, nem ragad bele, simán felsöpröm a konyhában. Elég nagy sikere lett ennek a szülőknél is, hétvégén már láttam apuka is a konyhába ülteti a gyerekeket enni :D

Elég nagy keletje van a söprésnek itt. Persze, ismerik a porszívót, van is nekik, használják is, de szerintem az elmúlt egy hónapban csak én használtam. Mostmár kezdem átvenni a hülyeséget, és inkább a seprűt használom én is, de a hátam-derekam nem igazán díjazza. És a seprű:  :DDD nem egy nagy darab, na...

Ahogy írni akartam, úgy felejtem el menetközben az észrevételeimet, és nem jutnak eszembe :D De azt hiszem a legtöbb kaja-ügy, szóval azokat máskorra hagyom majd :D

Ja még gyorsban megjegyezve: az időjárás

Jó! Tetszik. Nem bánom, hogy nincs 30+ os kánikula, hogy nem rohad le rólam a fürdőruha is. Bár alapjáraton fogva rohadt jó dolog lenne strandra járkálni, de ezt csak azért, mert kiskacsa vagyok. Itt nem is lehetne az idő miatt szinte soha, másrészt meg nem akarom ezeket a büntetnivalóan randa briteket nézegetni még kevesebb ruhában. Így is sokkolóak. Szóval önbizalomhiányos hölgyek, lehet jönni errefelé, hihetetlen milyen itt a felhozatal... ha meg valaki szép, biztos, hogy elrontja az idióta ruhákkal... Itt a tizenéves tinipitsa is mell alá érő, hasat villantó pólóban, és köldökig érő cicanaciban nyomja, mindemellé olyan madárfészket hord a feje tetején, mintha a 80-as évekből jöttek volna... Komolyan azt hiszem sokszor, hogy le vannak maradva. Nem tudom hol olvastam, de jó nagy ökör állította azt ezekről, hogy a világon az egyik legjobban öltözött népsége. LÓF.SZT. ennek köszönhetően amúgy nem kapok rendes sima csípőnadrágot magamnak, vagy a nyakamig kéne húznom, vagy sehogy sem áll :D Más cuccaik viszont vannak jók :D és szerencsére olcsók, ha drágán kéne megvennem, akkor egy penny-t se tudnék félrerakni...

~Demi szülinap

Na pótolok! Ez a jó azokon a napokon, amikor Demi bölcsiben van, Kanyin mellett tudok mást is csinálni, amit akarok igazából :D Kedden és csütörtökön van erre mód, de sulikezdésig is már csak két és fél hét van, szóval hamarosan még több időm lesz, és alig várom már ^^

Múlt hét kedden Demi születésnapja volt, a harmadik.
Anya-apa szabadságot vettek ki erre a napra, így reggel volt időnk elmenni, és beregisztrálni a háziorvoshoz.
Pikk-pakk megvolt, semmi extra.
Később ebéd körül jött egy kanadai ismerős/rokon (még mindig nem tudom, de nem is fogom már :D ) család, anyuka és három gyerek. Volt egy kis ajándékosztás, tortázgatás, aztán kocsiba vágódtunk, és mentünk York-ba, egy York Maze nevű helyre, amit nem tudok egy magyar szóval összefoglalni, talán az élménypark áll hozzá a legközelebb.
A hely egy nagyon nagyon nagy város széli vidék, igazából a szántóföldek között, vagy valami ilyesmi :D
Mindenhol kukoricás, de tényleg mindenhol. Bemész, az első amit meglátsz egy rohadt nagy homokozós játszótér a gyerekeknek, ezer és ezer féle játékkal. Eltévedni nem lehet amúgy, de rengeteg az ugrálóvár, mindenhol ügyességi játékok, lego részleg, mini golf, szénabálák és tényleg minden, amit csak el tudsz képzelni. Na meg labirintus. Abból is van pár. Van kicsi a gyerekeknek, ahol 5 állomást kell megtalálnod a labirintusban, mindenhol más festék van, és az ujjbegyeidet kell vele befesteni a jobb kezeden. Mikor kiérsz (nem tudsz benne elveszni amúgy!) akkor van egy tábla a különböző festési ábrákkal, meg kell keresned amelyik úgy néz ki, mint a te ujjaidon a színsorrend, és találsz mellé egy "vicces" feladatot, mint pl üvölts, mint egy farkas, brekegj, mint egy béka ugrálva stb. A gyerekek rohadtul élvezik, ez a lényeg :D
Na meg van egy HATALMAS, de tényleg hatalmas labirintus is. Na ott el tudsz keveregni, de több helyen is van vészkijárat, ha esetleg beparáznál, és konkrétan mindenki mobillal a kezében próbál kijutni onnan :D De nagyon jópofa az egész hely amúgy, és időszakos, csak nyári szünetben van, ugye köszönhetően annak, hogy a labirintusok a kukoricásokba vannak kialakítva :D
Yorkba, a belvárosba nem voltunk, de egy au pair lánnyal tervezzük, hogy elmegyek oda, kocsival 20 perc volt az út kb, busszal maximum 45 perc azt hiszem.

2. hét ~

Vége az első 5 munkanapos hétnek. Hétfőn egyedül voltam javarészt a három gyerekkel. Kedden Demi bölcsiben volt, szóval elég nyugis volt a nap :P Szerdán alig vártam, hogy vége legyen már a napnak... Miután végeztem,  rámírt az egyik au pair ismerősöm,  hogy két napig a városban van,  mert otthagyta a családját,  és csak pénteken van repülője haza. Gyorsan ledumáltuk, hogy búcsúzóul csináljunk már valamit,  szóval találkoztunk a belvárosban és beültünk egy pubba. Csütörtökön ugyanez,  de előtte megmutatta a puccos hotelszobáját amiért éjszakánként egy heti fizetésem perkálta xD De mondta, hogy már egyszerűen nem tudta tovább vonszolni magát a rengeteg csomagjával,  inkább elköltötte minden pénzét.
Pénteken kissé kitértem a hitemből. Minden gyerek picsogott,  a kedvem se volt túl jó, fáradt is voltam már. Este 8kor még takarítottam,  hát mert persze, hogy péntek este kell nagytakarítást tartani... na mindegy,  majd egyezkedek a későbbiekben hostanyámmal ezügyben...
Szombaton elsősegély kurzuson voltam, kilenctől négyig.  A végén volt teszt meg napközben gyakorlat is. Végül megkaptam a kis igazoló akármit és mindenki boldogan távozott.
Reggel a buszon kértem a heti bérletemet,  mire a sofőr közölte, hogy nincs több tokja, tegyem le a hátsómat és kész. Ugyanez volt átszálláskor is xD hazafelé meg kértem szintén erre a sofőr adott egyet 19.50 helyett 13.50 ért,  amit csak az ún. Green Boundary-n belül tudok csak használni. Ez nem más,  mint a külváros, tehát a belvárosban már nem használhatom.... először csak néztem,  hogy mi a különbség,  végül telefonról neten rákerestem. Totál ráparáztam, hogy most mi lesz,  de megkértem a sofőrt,  hogy csináljon ezzel valamit és a mogorva feje ellénere nagyon kedvesen kicserélte nekem a felárért cserébe természetesen. Egy rossz szava nem volt, bár nem vagyok benne biztos,  hogy csak az én hibám volt,  mivel úgy kértem, ahogy a jegyen is áll. Na lényegtelen,  megoldottam ezt is :D
Utána bementem MEGINT a Primarkba.... vonz az a hely. XD vettem ezt azt,  abszolút nem sok dolgot. Találkoztam Audreyval, keveregtünk a városban. Megbeszéltük, hogy jövő héten elmegyünk moziba,  megnézzük az új Johnny Depp filmet :D
Vasárnap hajnalban aludtam el, elég későn,  4-5 között,  9kor meg arra keltem, hogy Lammie kopogtat. Reggelit hozott, nagyon aranyos volt tőle. Mondjuk nem ettem belőle, mert aludtam inkább tovább. De csak nem sértem meg, gondoltam elhanyagolom a szokásos morcos modort, amit akkor szoktam felvenni, ha felkeltenek és nem nyomtam a kezébe a tálcát,  hogy kössz csak aludni akarok, hagyjál már.
Majdnem egész nap aludtam, nem csináltam sok mindent. Delután még jött valami rokonuk is családostul, nekem meg nem volt kedvem cirkuszi majmot játszani, szóval inkább le se mentem. Este 7-8 körül mikor megint aludtam,  megint jött Lammie, hogy jól vagyok-e. Nagyon kedves tőle,  hogy így aggódik... csak mégis zavar valamiért. Csak nem hagyott békén, le kellett jönnöm és benyomtam egy szelet pizzát, hogy nyugi legyen.
Holnap Demi szülinapja van, nem dolgozok, Lammie szabadságot vett ki, délelőtt beregelek az Ofstedhez, elmegyünk dokihoz beregisztrálni stb. Utána pedig ha jó idő lesz,  elmegyünkegy vidámpark félébe, ha esik akkor programot változtatunk. Lammie mondta, hogy maradhatok itthon,  de jobban örülne ha mennék velük. Hát miért ne, annyira rossz nem lehet. Ma este beugrok a városba,  valami apróságért a rosszcsontnak.
Majd jelentkezek még a héten.

~Az első teljes hét...

Hétfőn már nem volt mese, meló volt rendesen.
Mondjuk hostanyám azt mondta, hogy ne aggódjam túl a dolgot, eleinte kevéssel kezdik, és amikor látják a teherbírást, majd pakolják ide a feladatokat...
Hétfőn a két kisebbikkel voltam itthon egyedül, nagymama műtétre ment, szülők dolgoztak, Kanyin iskolában. Egész jól ment, azt leszámítva, hogy 4-5ször cseréltem mindenkin nadrágot, mert nagyban megy a bilireszoktatás... utána meguntam, és mindenki pelusban feszített bugyi helyett, így spóroltam a ruhákkal is, az idegeimmel is, és mégis tudtam biliztetni :D
Kedden az utolsó iskola nap volt a nagyobbiknak, a kicsi pedig bölcsiben volt, az unokatesó meg nem igazán az én dolgom, szóval egész délelőtt, délben szabad voltam. Délután felszedtem Kanyint, egy óra múlva Demit is, és mindenki boldog volt, én pedig önállóan bejutottam a városba, és gyerekkel együtt haza. Tiszta sikerélmény volt a nap.
Szerdán semmi extra nem volt, mindenki itthon, persze a sorozatos veszekedés a távirányítón, meg játékokon az már tök megszokott... :D hálistennek be lehet őket fenyíteni azzal, hogy nem kapnak jutalomból matricát, vagy megmondalak anyádnak-apádnak... ^^
Nagyon örülök amúgy annak, hogy a szülők nem kapatták el a gyerekeket, mert ők is a gyerekre kiabálnak rá, hiába próbál mást bemószerolni, egyszerűen tisztában vannak vele, hogy milyenek a gyerekeik, és úgy is állnak a témához, nem úgy mint amit sok helyről hallottam, hogy a gyereknek akkor is igaza van, ha az anyja előtt rúgja fel a bébiszitterét és tagadja azt.... Szóval tényleg nagyon jó családnak tűnik, csak legyenek ilyenek 3 hónap múlva is :D
Csütörtökön a kicsi újra bölcsiben, délután pedig vittem uszodába Kanyint.
Amúgy ez az ebéd-vacsora készítés... Nem tudom mi lesz ebből, mert ilyen, hogy spagetti húsgombóccal, meg a snackleves virslis kivitelezés még oké, mert nem nagy cucc. de csütörtökön pl segítenem kellett valami afrikai kaját is megfőzni.... és hát.... erős gyomrom van. de ezt már én sem bírom. Most még itt a nagyi, segít elkészíteni, sőt, látja a fejemen, hogy színt váltok, amikor nekiállunk valaminek, és megcsinálja gyorsan... De jövő héttől mit kezdek?? ha a hülye ökörfarkat kell főzőcskéznem, spenótos zöldségraguval, és egyéb "finomságokkal", hát tuti lesz a fogyókúrám, mert az étvágyam is elmegy attól a szagtól...
Bár esélyes lesz, hogy anyuka este gyorsan megfőzi a dolgokat, és fagyóból kell előkapkodnom, egyedül a rizst, tésztát kell megcsinálnom, ami nem nagy ördöngősség, meg az ő speckós köretüket, az ebát. Az is egyszerű, annyira nem is büdös, szóval nem halok bele.
Ami durvább, hogy kézzel esznek, és egyik nap a kis kuzin nem volt hajlandó elfogadni evőeszközről a kaját, ezért egyedül kellett megetetnem, a puszta kezemmel... Elég sokkoló élmény volt, de nem volt más lehetőség akkor... Na de a furcsaságokról majd később...
Péntek reggel pedig a család útnak indult, elmentek Londonba rokonokat látogatni, egész  hétvégére! Ennek örömére napközben jól kialudtam magam, délután pedig bementem a városba pénztkölteni, és minden szutykot összevásárolni.... :D szokásos ^^
Szombaton reggel sikerült elaludnom, és rohanhattam a buszra, hogy eljussak 9re a város másik végébe elsősegély kurzusra, amit a család fizet és kértek meg, hogy teljesítsem. 8 órási indulással 8.58ra a város túloldalán voltam, átszállással, buszmegálló kereséssel, mindennel együtt. Elsőre azért nem is rossz, ráadásul az előző elkeveredési akciók után, pláne nagy öröm volt! Mondjuk párszor elmormoltam egy-egy imát a navigációs rendszer feltalálójáért, de ez már részletkérdés :)
9-16ig bent hegyeztem a fülem, és próbáltam tartani a lépést az angol nyelvű kurzussal, több-kevesebb sikerrel, de elég jól felfogtam. Szerencsémre oktatókönyvet is kaptunk, szóval abból meg tudom tanulni biztos.
Utána vissza a belvárosba, és találkoztam másik két au pairrel a környékről. Sétáltunk, keveregtünk, beültünk egy nagyonjó, hangulatos indiai étterembe, majd egy pubba is betértünk sörözni.
Öröm, hogy két hozzám hasonlóan retardált embert sikerült találnom, akikkel el tudok járkálni majd erre-arra... :D
Ja egyébként nem tudom, ilyen házassági hullám van itt, vagy fél Anglia idejár legény-lánybúcsúra, de kb 2 óra alatt, egy helyen ülve, legalábbis egy utcában tartózkodva, legalább 9 leánybúcsús menetet láttunk, és 3 legénybúcsúsat... :D
Vasárnap pedig nagytakarítás, vasalás, stb, hogy mire hazaérnek, minden meglegyen... Persze csak a gyerekek szobáját kellett volna elrendeznem, de úgy zavart volna, szóval megcsináltam inkább az egész házat. Nem volt egy nagy wasistdas, a kis boldog arcokért meg külön megérte. Mindenki csak csodálkozott, hogy milyen tisztaság meg rend van, és nem ők csinálták.
Az alvás nem igazán megy, mert általában miután végzek, folyton megy a chat, skype, és van, hogy hajnalban is megy még a duma, de annyira nehezen hagyom ott ilyenkor az illetőt.... már két napja csak ásítozok, de megéri, mert annál többet beszélhetek az otthoniakkal.
Na de itt a blog, van 3 bejegyzés is, lehet mit olvasni egyelőre, holnap írok többet, de mostmár a duracell elem is merülőben van, inkább elspurizok aludni, főleg, hogy mindjárt éjfél!
Tudom, hogy ezek csak ilyen felszínesek, és nagyjából az otthoniak tudtak ezekről már, de van aki nem, ne legyen már kihagyás. Holnap írok pár furcsaságról, amivel itt találkoztam... :D Aztán mostantól részletesebben írok ide, és kevesebb idő megy el arra, hogy mindenkinek egyesével kell! :)) mármint nem esik nehezemre ez, de örülnék kicsit több szabadidőnek is, ezzel igyekszem szerezni :D

~Első hétvége

Na és akkor az első hétvégéről.
Csütörtöki napon érkeztem, késő este, 10 körül értünk haza a vasútról. Akkor már csak enni, fürödni volt egy kis erőm, és alvás.
A kissráccal (Demi) még este találkoztam, mert egyszerűen fel volt pörögve, hogy új nanny érkezik a házhoz.
A kislánnyal (Kanyinsola) másnap reggel találkoztam először.
Amúgy egy afrikai családnál vagyok, a szülők Nigériából jöttek, már 10 éve élnek Leedsben, előtte nem tudom hol éltek, erről még nem beszélgettem velük... Amúgy mindenkinek hosszú neve van, és rövidítik ezerrel, na meg furcsa a kiejtésük is, apuka nevét pl egy hétbe tellett megtanulnom rendesen.
Deminek pl 9 neve van összesen, Kanyinnak csak 4 vagy 5. Náluk szokás, hogy amikor gyerek születik, a szülők választanak egy nevet, amit leginkább használnak majd, és minden közeli élő rokon is ad egy nevet a gyereknek. Minden nagymama-nagypapa-nagynéni-nagybácsi is, ha akar.
Napokig Kanyin kijavított a kiejtéssel, de már sikerült megtanulni rendesen :DD

A kajájuk. hááááááááááát. Rengeteg afrikai kaját nyomnak, minden nap van valami. Eddig kb 6-7 féle kajájukkal találkoztam. Abból kettőre azt mondom, hogy jó. Az egyik egy babból készült étel, a másik darált marha fűszeres, paprikás csípős szószban rizzsel. Ja amúgy mániájuk a chili paprikapor.... mindent csípősre csinálnak. Mondjuk engem nem zavar, mert úgysem eszem az ő kajájukat, a másik meg úgyis imádom, szóval nem lenne gond.
Na de a hétvége.
Pénteken elkísértem az iskolába Kanyint, ami itt van 5 percre. Megnéztem milyen egy napjuk kb, de nagyon mit csinálnom nem kellett. Lammie viszont nagyon rendes volt, kifizette a csütörtöki-pénteki napomat is, a vonat jegyárral együtt... Pluszba kaptam bérletre is pénzt. Teljesen jó sorom van.
Szombaton reggel bementünk hostanyámmal a városba, megmutatta Demi bölcsijét, az uszodát, ahova a leányzót hordom majd, a belvárosban nagyjából a fontosabb dolgokat. Hazafelé bevásároltunk, itt a környéken is végigmutogatott. Aztán itthon már csak pihi volt, meg aktív beszélgetés az otthoniakkal.
Vasárnap két bébiszitterrel találkoztam. Az egyikőjüket egy Leeds és környékbeli aupair csoportban ismertem meg a fb-on, a másik lány pedig őt ismerte, így lettünk hárman.
Bejártuk a város nagyját, jó pár érdekességet megnéztünk, csináltunk egy rakásrakás fényképet, elütöttük az időt rendesen.
Annyira nem volt eseménydús a hétvége, de lelkileg bőven sok is volt... :D ennyi újdonság, és ráadásul nem csak mint egy nyaraláson, hanem a tudat, hogy egy évet fogok itt lehúzni... :D na de azóta elég jól sikerült hozzászoknom :)
Képeket nem rakok fel sokat, mert akinek szánom a képeket, fb-on úgyis látja :) de ne legyen már túl kopasz, minden bejegyzéshez beszúrok egyet, főleg ilyen kis trendi instásokat :D

kilátásom :)

~Leeds!

Na csak rávett a lélek, hogy nekiálljak írni...
Igazából minél tovább halogatom, annál többet kell pótolnom, szóval inkább nem leszek önmagam ellensége, nekikezdek most.
De hogy ne legyen kavarc, ez csak egy áttekintős gyors bejegyzés lesz, és nekiállok külön bejegyzésekben írni a történéseket.
Szóval, ha van olyan ismerősöm, akinek nem tiszta a kép, annak kedvéért leírom mégegyszer, hogy is kerültem el idáig (többiek skippelhetnek pár következő bekezdést).
Az au pairkedés gondolata évek óta érlelődött, szép csendben bennem. Május végén jutottam el odáig, hogy neki is vágjak.
Beregeltem egy au pair/host család kereső oldalra (aupair-world.net), írtam szép kis Dear family levelet, kitöltögettem, amit kellett, és mehetett a móka. Akinél most vagyok, család, az elsők között írt nekem, cirka az első napon, és két hét múlva már le is fixáltuk az egészet. Szóval nem volt egy nagy dolog, hamar lehet találni családot, persze, ha nem csak nyárra akarsz kijönni. Két Leeds környéki ismerős au pair csak nyárra jött, és mondták, hogy majd 2 hónapba tellett találni családot nekik... Szóval minél rugalmasabb vagy idő szempontjából, annál előbb elkelsz. Mivel legalább egy évre terveztem, így nem volt nehéz dolgom.
Na aztán végül egy július 18-i indulásban egyeztünk meg, szóval elkezdtem készülődni rá.
Nem mindenki, de sok család kér papírokat. Pl orvosi igazolás, erkölcsi bizonyítvány, és referencia-referencia-referencia.
Na nekem minden kellett, szívtam is vele eleget, de minden meglett, semmi gond, a lényeg: nem szabad beparázni!
Aztán repjegyet rendezni, beszerezni esetleges fontosabb dolgokat, stb.
Végül eljött a nagy nap is, úgymond. Irány a reptér, minden simán ment. Manchesterbe mentem, ott átsétáltam a vasútra - amit mellesleg rohadt egyértelműen mindenhova felfirkáltak, hogy merre menjek... onnan pedig vonattal Leedsbe. Leedsben a hostanyám jött értem, és mentünk is "haza"...
A családról. Két gyerek, egy 3 éves fiú és egy 6,5 éves lány. Tündériek, meg kis csintalanok, de könnyen kezelhetőek, abszolút pozitív élmény. A szülők szintén nagyon kedvesek, segítőkészek, folyton érdeklődnek, hogy mi a helyzet, minden okés-e, ezerszer elmondják, ha valamit nem értek, abszolút türelmesek.
Tulajdonképpen eddigi tapasztalatok alapján elmondhatom, hogy egy átlagosnál jobb családot fogtam ki. Abszolút családtagként kezelnek, anyuka pl folyton ölelget, meg abszolút nem veszik természetesnek, hogy vacsora után felporszívózok, mert a kölykök szétszórták a kaját, és folyton hálálkodnak, hogy megcsinálom, amit valójában meg is kell.
Jelenleg amúgy itt van a nagymami és a 2 éves unokatesó, akinél azért elkél a besegítés. Nagymami is jópofa, segítőkész, segít belerázódni a dolgokba.
Hétvége felé viszont mennek vissza, unokatesó az Egyesült Államokban él, nagymami meg az őshazában, Nigériában.
Ha visszamennek, majd kicsit nyugisabb lesz, főleg a kedd és csütörtök, akkor csak a nagyobbikkal kell itthon lennem amíg tart a nyári szünet, a kisebbik végig bölcsiben van ezeken a napokon, igen, a nyáron is.
Aztán alig várom, hogy szeptember legyen, a nagy heti 5ször suliban, a kicsi pedig kedd-szerda-csütörtök bölcsödőben, így heti háromszor 9-től fél 3-ig további szabad óráim legyenek... :D De addig már csak 5 hét van ^^
A város. Eszméletlen, gyönyörű! Nagyon tetszik, bár elég rendesen kifogott rajtam, még életemben nem keveredtem el, de itt sikerült kicsit... :D na nembaj, betörjük egymást, jó lesz ez!

Az angolok meg. Hát.... ezt inkább meghagyom későbbre, amikor kipihentebb leszek, hátha akkor szebben tudnék róluk fogalmazni :D