Na csak rávett a lélek, hogy nekiálljak írni...
Igazából minél tovább halogatom, annál többet kell pótolnom, szóval inkább nem leszek önmagam ellensége, nekikezdek most.
De hogy ne legyen kavarc, ez csak egy áttekintős gyors bejegyzés lesz, és nekiállok külön bejegyzésekben írni a történéseket.
Szóval, ha van olyan ismerősöm, akinek nem tiszta a kép, annak kedvéért leírom mégegyszer, hogy is kerültem el idáig (többiek skippelhetnek pár következő bekezdést).
Az au pairkedés gondolata évek óta érlelődött, szép csendben bennem. Május végén jutottam el odáig, hogy neki is vágjak.
Beregeltem egy au pair/host család kereső oldalra (aupair-world.net), írtam szép kis Dear family levelet, kitöltögettem, amit kellett, és mehetett a móka. Akinél most vagyok, család, az elsők között írt nekem, cirka az első napon, és két hét múlva már le is fixáltuk az egészet. Szóval nem volt egy nagy dolog, hamar lehet találni családot, persze, ha nem csak nyárra akarsz kijönni. Két Leeds környéki ismerős au pair csak nyárra jött, és mondták, hogy majd 2 hónapba tellett találni családot nekik... Szóval minél rugalmasabb vagy idő szempontjából, annál előbb elkelsz. Mivel legalább egy évre terveztem, így nem volt nehéz dolgom.
Na aztán végül egy július 18-i indulásban egyeztünk meg, szóval elkezdtem készülődni rá.
Nem mindenki, de sok család kér papírokat. Pl orvosi igazolás, erkölcsi bizonyítvány, és referencia-referencia-referencia.
Na nekem minden kellett, szívtam is vele eleget, de minden meglett, semmi gond, a lényeg: nem szabad beparázni!
Aztán repjegyet rendezni, beszerezni esetleges fontosabb dolgokat, stb.
Végül eljött a nagy nap is, úgymond. Irány a reptér, minden simán ment. Manchesterbe mentem, ott átsétáltam a vasútra - amit mellesleg rohadt egyértelműen mindenhova felfirkáltak, hogy merre menjek... onnan pedig vonattal Leedsbe. Leedsben a hostanyám jött értem, és mentünk is "haza"...
A családról. Két gyerek, egy 3 éves fiú és egy 6,5 éves lány. Tündériek, meg kis csintalanok, de könnyen kezelhetőek, abszolút pozitív élmény. A szülők szintén nagyon kedvesek, segítőkészek, folyton érdeklődnek, hogy mi a helyzet, minden okés-e, ezerszer elmondják, ha valamit nem értek, abszolút türelmesek.
Tulajdonképpen eddigi tapasztalatok alapján elmondhatom, hogy egy átlagosnál jobb családot fogtam ki. Abszolút családtagként kezelnek, anyuka pl folyton ölelget, meg abszolút nem veszik természetesnek, hogy vacsora után felporszívózok, mert a kölykök szétszórták a kaját, és folyton hálálkodnak, hogy megcsinálom, amit valójában meg is kell.
Jelenleg amúgy itt van a nagymami és a 2 éves unokatesó, akinél azért elkél a besegítés. Nagymami is jópofa, segítőkész, segít belerázódni a dolgokba.
Hétvége felé viszont mennek vissza, unokatesó az Egyesült Államokban él, nagymami meg az őshazában, Nigériában.
Ha visszamennek, majd kicsit nyugisabb lesz, főleg a kedd és csütörtök, akkor csak a nagyobbikkal kell itthon lennem amíg tart a nyári szünet, a kisebbik végig bölcsiben van ezeken a napokon, igen, a nyáron is.
Aztán alig várom, hogy szeptember legyen, a nagy heti 5ször suliban, a kicsi pedig kedd-szerda-csütörtök bölcsödőben, így heti háromszor 9-től fél 3-ig további szabad óráim legyenek... :D De addig már csak 5 hét van ^^
A város. Eszméletlen, gyönyörű! Nagyon tetszik, bár elég rendesen kifogott rajtam, még életemben nem keveredtem el, de itt sikerült kicsit... :D na nembaj, betörjük egymást, jó lesz ez!
Igazából minél tovább halogatom, annál többet kell pótolnom, szóval inkább nem leszek önmagam ellensége, nekikezdek most.
De hogy ne legyen kavarc, ez csak egy áttekintős gyors bejegyzés lesz, és nekiállok külön bejegyzésekben írni a történéseket.
Szóval, ha van olyan ismerősöm, akinek nem tiszta a kép, annak kedvéért leírom mégegyszer, hogy is kerültem el idáig (többiek skippelhetnek pár következő bekezdést).
Az au pairkedés gondolata évek óta érlelődött, szép csendben bennem. Május végén jutottam el odáig, hogy neki is vágjak.
Beregeltem egy au pair/host család kereső oldalra (aupair-world.net), írtam szép kis Dear family levelet, kitöltögettem, amit kellett, és mehetett a móka. Akinél most vagyok, család, az elsők között írt nekem, cirka az első napon, és két hét múlva már le is fixáltuk az egészet. Szóval nem volt egy nagy dolog, hamar lehet találni családot, persze, ha nem csak nyárra akarsz kijönni. Két Leeds környéki ismerős au pair csak nyárra jött, és mondták, hogy majd 2 hónapba tellett találni családot nekik... Szóval minél rugalmasabb vagy idő szempontjából, annál előbb elkelsz. Mivel legalább egy évre terveztem, így nem volt nehéz dolgom.
Na aztán végül egy július 18-i indulásban egyeztünk meg, szóval elkezdtem készülődni rá.
Nem mindenki, de sok család kér papírokat. Pl orvosi igazolás, erkölcsi bizonyítvány, és referencia-referencia-referencia.
Na nekem minden kellett, szívtam is vele eleget, de minden meglett, semmi gond, a lényeg: nem szabad beparázni!
Aztán repjegyet rendezni, beszerezni esetleges fontosabb dolgokat, stb.
Végül eljött a nagy nap is, úgymond. Irány a reptér, minden simán ment. Manchesterbe mentem, ott átsétáltam a vasútra - amit mellesleg rohadt egyértelműen mindenhova felfirkáltak, hogy merre menjek... onnan pedig vonattal Leedsbe. Leedsben a hostanyám jött értem, és mentünk is "haza"...
A családról. Két gyerek, egy 3 éves fiú és egy 6,5 éves lány. Tündériek, meg kis csintalanok, de könnyen kezelhetőek, abszolút pozitív élmény. A szülők szintén nagyon kedvesek, segítőkészek, folyton érdeklődnek, hogy mi a helyzet, minden okés-e, ezerszer elmondják, ha valamit nem értek, abszolút türelmesek.
Tulajdonképpen eddigi tapasztalatok alapján elmondhatom, hogy egy átlagosnál jobb családot fogtam ki. Abszolút családtagként kezelnek, anyuka pl folyton ölelget, meg abszolút nem veszik természetesnek, hogy vacsora után felporszívózok, mert a kölykök szétszórták a kaját, és folyton hálálkodnak, hogy megcsinálom, amit valójában meg is kell.
Jelenleg amúgy itt van a nagymami és a 2 éves unokatesó, akinél azért elkél a besegítés. Nagymami is jópofa, segítőkész, segít belerázódni a dolgokba.
Hétvége felé viszont mennek vissza, unokatesó az Egyesült Államokban él, nagymami meg az őshazában, Nigériában.
Ha visszamennek, majd kicsit nyugisabb lesz, főleg a kedd és csütörtök, akkor csak a nagyobbikkal kell itthon lennem amíg tart a nyári szünet, a kisebbik végig bölcsiben van ezeken a napokon, igen, a nyáron is.
Aztán alig várom, hogy szeptember legyen, a nagy heti 5ször suliban, a kicsi pedig kedd-szerda-csütörtök bölcsödőben, így heti háromszor 9-től fél 3-ig további szabad óráim legyenek... :D De addig már csak 5 hét van ^^
A város. Eszméletlen, gyönyörű! Nagyon tetszik, bár elég rendesen kifogott rajtam, még életemben nem keveredtem el, de itt sikerült kicsit... :D na nembaj, betörjük egymást, jó lesz ez!
Az angolok meg. Hát.... ezt inkább meghagyom későbbre, amikor kipihentebb leszek, hátha akkor szebben tudnék róluk fogalmazni :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése