~Az első teljes hét...

Hétfőn már nem volt mese, meló volt rendesen.
Mondjuk hostanyám azt mondta, hogy ne aggódjam túl a dolgot, eleinte kevéssel kezdik, és amikor látják a teherbírást, majd pakolják ide a feladatokat...
Hétfőn a két kisebbikkel voltam itthon egyedül, nagymama műtétre ment, szülők dolgoztak, Kanyin iskolában. Egész jól ment, azt leszámítva, hogy 4-5ször cseréltem mindenkin nadrágot, mert nagyban megy a bilireszoktatás... utána meguntam, és mindenki pelusban feszített bugyi helyett, így spóroltam a ruhákkal is, az idegeimmel is, és mégis tudtam biliztetni :D
Kedden az utolsó iskola nap volt a nagyobbiknak, a kicsi pedig bölcsiben volt, az unokatesó meg nem igazán az én dolgom, szóval egész délelőtt, délben szabad voltam. Délután felszedtem Kanyint, egy óra múlva Demit is, és mindenki boldog volt, én pedig önállóan bejutottam a városba, és gyerekkel együtt haza. Tiszta sikerélmény volt a nap.
Szerdán semmi extra nem volt, mindenki itthon, persze a sorozatos veszekedés a távirányítón, meg játékokon az már tök megszokott... :D hálistennek be lehet őket fenyíteni azzal, hogy nem kapnak jutalomból matricát, vagy megmondalak anyádnak-apádnak... ^^
Nagyon örülök amúgy annak, hogy a szülők nem kapatták el a gyerekeket, mert ők is a gyerekre kiabálnak rá, hiába próbál mást bemószerolni, egyszerűen tisztában vannak vele, hogy milyenek a gyerekeik, és úgy is állnak a témához, nem úgy mint amit sok helyről hallottam, hogy a gyereknek akkor is igaza van, ha az anyja előtt rúgja fel a bébiszitterét és tagadja azt.... Szóval tényleg nagyon jó családnak tűnik, csak legyenek ilyenek 3 hónap múlva is :D
Csütörtökön a kicsi újra bölcsiben, délután pedig vittem uszodába Kanyint.
Amúgy ez az ebéd-vacsora készítés... Nem tudom mi lesz ebből, mert ilyen, hogy spagetti húsgombóccal, meg a snackleves virslis kivitelezés még oké, mert nem nagy cucc. de csütörtökön pl segítenem kellett valami afrikai kaját is megfőzni.... és hát.... erős gyomrom van. de ezt már én sem bírom. Most még itt a nagyi, segít elkészíteni, sőt, látja a fejemen, hogy színt váltok, amikor nekiállunk valaminek, és megcsinálja gyorsan... De jövő héttől mit kezdek?? ha a hülye ökörfarkat kell főzőcskéznem, spenótos zöldségraguval, és egyéb "finomságokkal", hát tuti lesz a fogyókúrám, mert az étvágyam is elmegy attól a szagtól...
Bár esélyes lesz, hogy anyuka este gyorsan megfőzi a dolgokat, és fagyóból kell előkapkodnom, egyedül a rizst, tésztát kell megcsinálnom, ami nem nagy ördöngősség, meg az ő speckós köretüket, az ebát. Az is egyszerű, annyira nem is büdös, szóval nem halok bele.
Ami durvább, hogy kézzel esznek, és egyik nap a kis kuzin nem volt hajlandó elfogadni evőeszközről a kaját, ezért egyedül kellett megetetnem, a puszta kezemmel... Elég sokkoló élmény volt, de nem volt más lehetőség akkor... Na de a furcsaságokról majd később...
Péntek reggel pedig a család útnak indult, elmentek Londonba rokonokat látogatni, egész  hétvégére! Ennek örömére napközben jól kialudtam magam, délután pedig bementem a városba pénztkölteni, és minden szutykot összevásárolni.... :D szokásos ^^
Szombaton reggel sikerült elaludnom, és rohanhattam a buszra, hogy eljussak 9re a város másik végébe elsősegély kurzusra, amit a család fizet és kértek meg, hogy teljesítsem. 8 órási indulással 8.58ra a város túloldalán voltam, átszállással, buszmegálló kereséssel, mindennel együtt. Elsőre azért nem is rossz, ráadásul az előző elkeveredési akciók után, pláne nagy öröm volt! Mondjuk párszor elmormoltam egy-egy imát a navigációs rendszer feltalálójáért, de ez már részletkérdés :)
9-16ig bent hegyeztem a fülem, és próbáltam tartani a lépést az angol nyelvű kurzussal, több-kevesebb sikerrel, de elég jól felfogtam. Szerencsémre oktatókönyvet is kaptunk, szóval abból meg tudom tanulni biztos.
Utána vissza a belvárosba, és találkoztam másik két au pairrel a környékről. Sétáltunk, keveregtünk, beültünk egy nagyonjó, hangulatos indiai étterembe, majd egy pubba is betértünk sörözni.
Öröm, hogy két hozzám hasonlóan retardált embert sikerült találnom, akikkel el tudok járkálni majd erre-arra... :D
Ja egyébként nem tudom, ilyen házassági hullám van itt, vagy fél Anglia idejár legény-lánybúcsúra, de kb 2 óra alatt, egy helyen ülve, legalábbis egy utcában tartózkodva, legalább 9 leánybúcsús menetet láttunk, és 3 legénybúcsúsat... :D
Vasárnap pedig nagytakarítás, vasalás, stb, hogy mire hazaérnek, minden meglegyen... Persze csak a gyerekek szobáját kellett volna elrendeznem, de úgy zavart volna, szóval megcsináltam inkább az egész házat. Nem volt egy nagy wasistdas, a kis boldog arcokért meg külön megérte. Mindenki csak csodálkozott, hogy milyen tisztaság meg rend van, és nem ők csinálták.
Az alvás nem igazán megy, mert általában miután végzek, folyton megy a chat, skype, és van, hogy hajnalban is megy még a duma, de annyira nehezen hagyom ott ilyenkor az illetőt.... már két napja csak ásítozok, de megéri, mert annál többet beszélhetek az otthoniakkal.
Na de itt a blog, van 3 bejegyzés is, lehet mit olvasni egyelőre, holnap írok többet, de mostmár a duracell elem is merülőben van, inkább elspurizok aludni, főleg, hogy mindjárt éjfél!
Tudom, hogy ezek csak ilyen felszínesek, és nagyjából az otthoniak tudtak ezekről már, de van aki nem, ne legyen már kihagyás. Holnap írok pár furcsaságról, amivel itt találkoztam... :D Aztán mostantól részletesebben írok ide, és kevesebb idő megy el arra, hogy mindenkinek egyesével kell! :)) mármint nem esik nehezemre ez, de örülnék kicsit több szabadidőnek is, ezzel igyekszem szerezni :D

~Első hétvége

Na és akkor az első hétvégéről.
Csütörtöki napon érkeztem, késő este, 10 körül értünk haza a vasútról. Akkor már csak enni, fürödni volt egy kis erőm, és alvás.
A kissráccal (Demi) még este találkoztam, mert egyszerűen fel volt pörögve, hogy új nanny érkezik a házhoz.
A kislánnyal (Kanyinsola) másnap reggel találkoztam először.
Amúgy egy afrikai családnál vagyok, a szülők Nigériából jöttek, már 10 éve élnek Leedsben, előtte nem tudom hol éltek, erről még nem beszélgettem velük... Amúgy mindenkinek hosszú neve van, és rövidítik ezerrel, na meg furcsa a kiejtésük is, apuka nevét pl egy hétbe tellett megtanulnom rendesen.
Deminek pl 9 neve van összesen, Kanyinnak csak 4 vagy 5. Náluk szokás, hogy amikor gyerek születik, a szülők választanak egy nevet, amit leginkább használnak majd, és minden közeli élő rokon is ad egy nevet a gyereknek. Minden nagymama-nagypapa-nagynéni-nagybácsi is, ha akar.
Napokig Kanyin kijavított a kiejtéssel, de már sikerült megtanulni rendesen :DD

A kajájuk. hááááááááááát. Rengeteg afrikai kaját nyomnak, minden nap van valami. Eddig kb 6-7 féle kajájukkal találkoztam. Abból kettőre azt mondom, hogy jó. Az egyik egy babból készült étel, a másik darált marha fűszeres, paprikás csípős szószban rizzsel. Ja amúgy mániájuk a chili paprikapor.... mindent csípősre csinálnak. Mondjuk engem nem zavar, mert úgysem eszem az ő kajájukat, a másik meg úgyis imádom, szóval nem lenne gond.
Na de a hétvége.
Pénteken elkísértem az iskolába Kanyint, ami itt van 5 percre. Megnéztem milyen egy napjuk kb, de nagyon mit csinálnom nem kellett. Lammie viszont nagyon rendes volt, kifizette a csütörtöki-pénteki napomat is, a vonat jegyárral együtt... Pluszba kaptam bérletre is pénzt. Teljesen jó sorom van.
Szombaton reggel bementünk hostanyámmal a városba, megmutatta Demi bölcsijét, az uszodát, ahova a leányzót hordom majd, a belvárosban nagyjából a fontosabb dolgokat. Hazafelé bevásároltunk, itt a környéken is végigmutogatott. Aztán itthon már csak pihi volt, meg aktív beszélgetés az otthoniakkal.
Vasárnap két bébiszitterrel találkoztam. Az egyikőjüket egy Leeds és környékbeli aupair csoportban ismertem meg a fb-on, a másik lány pedig őt ismerte, így lettünk hárman.
Bejártuk a város nagyját, jó pár érdekességet megnéztünk, csináltunk egy rakásrakás fényképet, elütöttük az időt rendesen.
Annyira nem volt eseménydús a hétvége, de lelkileg bőven sok is volt... :D ennyi újdonság, és ráadásul nem csak mint egy nyaraláson, hanem a tudat, hogy egy évet fogok itt lehúzni... :D na de azóta elég jól sikerült hozzászoknom :)
Képeket nem rakok fel sokat, mert akinek szánom a képeket, fb-on úgyis látja :) de ne legyen már túl kopasz, minden bejegyzéshez beszúrok egyet, főleg ilyen kis trendi instásokat :D

kilátásom :)

~Leeds!

Na csak rávett a lélek, hogy nekiálljak írni...
Igazából minél tovább halogatom, annál többet kell pótolnom, szóval inkább nem leszek önmagam ellensége, nekikezdek most.
De hogy ne legyen kavarc, ez csak egy áttekintős gyors bejegyzés lesz, és nekiállok külön bejegyzésekben írni a történéseket.
Szóval, ha van olyan ismerősöm, akinek nem tiszta a kép, annak kedvéért leírom mégegyszer, hogy is kerültem el idáig (többiek skippelhetnek pár következő bekezdést).
Az au pairkedés gondolata évek óta érlelődött, szép csendben bennem. Május végén jutottam el odáig, hogy neki is vágjak.
Beregeltem egy au pair/host család kereső oldalra (aupair-world.net), írtam szép kis Dear family levelet, kitöltögettem, amit kellett, és mehetett a móka. Akinél most vagyok, család, az elsők között írt nekem, cirka az első napon, és két hét múlva már le is fixáltuk az egészet. Szóval nem volt egy nagy dolog, hamar lehet találni családot, persze, ha nem csak nyárra akarsz kijönni. Két Leeds környéki ismerős au pair csak nyárra jött, és mondták, hogy majd 2 hónapba tellett találni családot nekik... Szóval minél rugalmasabb vagy idő szempontjából, annál előbb elkelsz. Mivel legalább egy évre terveztem, így nem volt nehéz dolgom.
Na aztán végül egy július 18-i indulásban egyeztünk meg, szóval elkezdtem készülődni rá.
Nem mindenki, de sok család kér papírokat. Pl orvosi igazolás, erkölcsi bizonyítvány, és referencia-referencia-referencia.
Na nekem minden kellett, szívtam is vele eleget, de minden meglett, semmi gond, a lényeg: nem szabad beparázni!
Aztán repjegyet rendezni, beszerezni esetleges fontosabb dolgokat, stb.
Végül eljött a nagy nap is, úgymond. Irány a reptér, minden simán ment. Manchesterbe mentem, ott átsétáltam a vasútra - amit mellesleg rohadt egyértelműen mindenhova felfirkáltak, hogy merre menjek... onnan pedig vonattal Leedsbe. Leedsben a hostanyám jött értem, és mentünk is "haza"...
A családról. Két gyerek, egy 3 éves fiú és egy 6,5 éves lány. Tündériek, meg kis csintalanok, de könnyen kezelhetőek, abszolút pozitív élmény. A szülők szintén nagyon kedvesek, segítőkészek, folyton érdeklődnek, hogy mi a helyzet, minden okés-e, ezerszer elmondják, ha valamit nem értek, abszolút türelmesek.
Tulajdonképpen eddigi tapasztalatok alapján elmondhatom, hogy egy átlagosnál jobb családot fogtam ki. Abszolút családtagként kezelnek, anyuka pl folyton ölelget, meg abszolút nem veszik természetesnek, hogy vacsora után felporszívózok, mert a kölykök szétszórták a kaját, és folyton hálálkodnak, hogy megcsinálom, amit valójában meg is kell.
Jelenleg amúgy itt van a nagymami és a 2 éves unokatesó, akinél azért elkél a besegítés. Nagymami is jópofa, segítőkész, segít belerázódni a dolgokba.
Hétvége felé viszont mennek vissza, unokatesó az Egyesült Államokban él, nagymami meg az őshazában, Nigériában.
Ha visszamennek, majd kicsit nyugisabb lesz, főleg a kedd és csütörtök, akkor csak a nagyobbikkal kell itthon lennem amíg tart a nyári szünet, a kisebbik végig bölcsiben van ezeken a napokon, igen, a nyáron is.
Aztán alig várom, hogy szeptember legyen, a nagy heti 5ször suliban, a kicsi pedig kedd-szerda-csütörtök bölcsödőben, így heti háromszor 9-től fél 3-ig további szabad óráim legyenek... :D De addig már csak 5 hét van ^^
A város. Eszméletlen, gyönyörű! Nagyon tetszik, bár elég rendesen kifogott rajtam, még életemben nem keveredtem el, de itt sikerült kicsit... :D na nembaj, betörjük egymást, jó lesz ez!

Az angolok meg. Hát.... ezt inkább meghagyom későbbre, amikor kipihentebb leszek, hátha akkor szebben tudnék róluk fogalmazni :D